Pázmány Péter életútja

Nagyvárad, 1570. október 4. - Pozsony, 1637. március 19.
esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezetõ alakja, író.

Protestáns családból származott, 1583-ban mostohaanyja befolyására kolozsvári diák korában katolizált. 1587-ben belépett a jezsuita rendbe. Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben, végül Rómában tanult, majd Grazban mûködött.
1601-ben visszatért Magyarországra hittérítõnek, majd 1603-tól a grazi egyetemen tanított.
1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek udvarába került.
1616-ban, miután a pápa már korábban felmentette szerzetesi fogadalma alól, elõbb turóci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki.
1629-ben bíboros lett.
1619-ben Nagyszombatban nevelõintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben magasabb papnevelõ intézetet (a késõbbi Pazmaneum), végül 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított teológiai és, bölcsészeti karral (a jelenlegi Eötvös Loránd Tudományegyetem). Pozsonyban jezsuita kollégiumot és iskolát, Érsekújváron és Körmöcbányán ferences kolostort létesített.
Pázmány Magyarországon - mind politikai, mind egyházi tekintetben - az ellenreformáció vezéralakja volt. Mûködése elsõsorban a Habsburg-udvart szolgálta, noha látta a Habsburg hegemónia veszélyeit a magyar rendi érdekekre. Ugyanakkor képviselte az egész magyar nagybirtokos osztálynak a „feudalizmus második kiadása”, a második jobbágyság rendszerének megszilárdítására irányuló törekvését; ehhez szükséges volt mind az udvar politikai támogatása, mind az ellenreformációs küzdelmekben újjászervezõdött és korszerûsödött katolikus egyház ideológiai fegyverzete.
Pázmánynak egyházpolitikai munkásságával s még inkább hitvitázó írásaival döntõ része volt a magyarországi rekatolizációban. Számos fõúri családot (Forgách Miklós és Zsigmond, Thurzó Kristóf, Esterházy Miklós, Zrínyi György stb.) õ térített vissza a katolikus hitre. Nézetei hatással voltak Zrínyi Miklós nézeteinek alakulására. Református prédikátorok (Magyari István, Alvinczy Péter) ellen írt vitairatai, prédikációi, imádságai, amelyeket népies magyar nyelven írt, kimagasló szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében, erõteljes stílusukkal maradandó értékei a magyar irodalomnak.

Fõ mûvei: Felelet (Nagyszombat, 1603); Keresztyéni imádságos könyv (Graz, 1606); Öt szép levél (Pozsony, 1609); Isteni igazságra vezérlõ kalauz (Pozsony, 1613); Vasánapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról prédikációk (Pozsony, 1631); Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek összes munkái (I – VII., Bp., 1894 – 1905); Pázmány Péter munkáiból (Bp. 1904); Pázmány Péter összegyûjtött levelei (I – II., Bp., 1910 – 11); Pázmány Péter válogatott írásai (Rónay György válogatása, Bp., 1957)

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon