Kisfaludi Strobl Zsigmond életútja

Alsórajk, 1884. július 1. - Budapest, 1975. augusztus 14.
Szobrász, Kossuth-díjas (1950, 1953), kiváló művész (1952).
Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányításával két akttanulmányt készített 1904 valamint 1905 nyarán, majd Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajziskolában Radnai Béla volt a mestere. A budapesti Művészházban 1909-ben megrendezett kiállítása óta tartották számon. Finale (1911) című hármas aktjával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, melynek összegét itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakra fordította. Művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját és hatott rá az akademizmus is. Az I. világháborúban mint katona készített portrékat. 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját. Ekkortájt készült Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász című szobra is (1918), amelyet előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állítottak fel. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás (nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Budapest, 1930), valamint külföldi utazások (Angliába, az USA-ba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G. B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934; Erzsébet angol trónörökös, 1937), különösen a Nagy-Britanniában készültek - ahol több mint félszáz portrét mintázott -, már egyértelműen a világhírt jelentették számára. Hamilton tábornokot ábrázoló szobra a skóciai Aberdeenben, Vénusz születése című műve a kaliforniai Santa Barbarában áll. Egyik legismertebb műve a Gellért-hegyen álló Felszabadulási emlékmű (1947). 1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy év múlva a Millenniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor elkészült a Végvári vitézek (1968) című Egerben felállított köztéri szobra, amely egy korábbi kisplasztikájának monumentális méretű variációja. Kiváló portréinak sorát újabb alkotásokkal bővítette (Kodály Zoltán, 1966; Szakasits Árpád; Pátzay Pál, 1967). Több mint ötven alkotása áll hazai köztereken. A Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és külföldi gyűjtemények (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum) őrzik műveit.

Jelentősebb gyűjteményes kiállításai: Művészház (1909), Ernst Múzeum (1917, 1921, 1922, 1925, 1927, 1932), Műcsarnok (1954), Göcsej Múzeum (1965, 1974). Külföldön 1935-ben Londonban; 1955-1956-ban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban; 1958-ban Prágában; 1959-ben Pozsonyban volt kollektív tárlata. 1976-ban Kisfaludi Strobl Zsigmond Emlékmúzeum nyílt Zalaegerszegen. Mint a Művészeti Főiskola tanára, évtizedeken át nevelt ifjú művészeket. Tagja volt a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának (1958).

Könyve: Emberek és szobrok (visszaemlékezések, Budapest, 1969).

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon