Bozó Gyula életútja

Szeged, 1913. április 6. -
Díszlettervezõ, jelmeztervezõ.
1932 - 1936 között az Iparmûvészeti Iskolában Leszkovszky Györgytõl és Haranghy Jenõtõl díszítõfestést, Kaesz Gyulától és Weichinger Károlytól belsõépítészeti tervezést tanult. 1941-ben rajztanári oklevelet szerzett. Rövid ideig pedagógus volt, majd 1945 - 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-tõl A Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt. Dolgozott más budapesti, valamint a debreceni Csokonai Vitéz Mihály, a kecskeméti Katona József, az egri Gárdonyi Géza, a szolnoki Szigligeti és a békés megyei Jókai Színháznak is.
A színpadi naturalizmustól eltávolodó, festõi-rajzos erényeket felmutató tervezõ volt.
Sokoldalú mûvész, kisplasztikái, színes üvegablakai is figyelemre méltóak, de igazán maradandót az éremmûvészet területén alkotott: az utóbbi évtized szinte minden jelentõs eseményét, nevezetesebb évfordulóit megjelenítette vert kivitelû ezüst- és bronz emlékérmein.

Mesterei:
Leszkovszky György, Haranghy Jenõ, Kaesz Gyula, Weichinger Károly.

Fontosabb tervezései:
Bartók Béla: A csodálatos mandarin; Goethe: Faust; Shakespeare: Szentivánéji álom; Duras: Gát a Csendes-óceánon; Delaney: Egy csepp méz; De Filippo: Az én családom.

Egyéni kiállítások:
1992: Egyházi és világi érmék 1988-1992, Gellért Szálló, Budapest - Esztergom
1993: Helyõrségi Klub, Tata; Életmû-kiállítás, Fekete Ház, Szeged
1998: Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Köztéri mûvei:
Mindszenty József-dombormû (bronz, 1992, Rétság, Laktanya)
Horthy Miklós-dombormû (bronz, 1993, Kenderes, Horthy család kriptája)
Antall József-dombormû (bronz, 1993, Budapest, MDF-székház)
a Gellért Szálló fõlépcsõházának színes üvegablakai (Budapest).

forrás: Magyar Színházmûvészeti Lexikon, hik