Bem József életútja

Tarnów, Lengyelország, 1794. március 14. - Aleppo, Szíria, 1850. december 10.
Lengyel katonatiszt, magyar honvéd tábornok, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége.
Krakkóban 1809-ben a tüzériskola hallgatója, 1810-ben alhadnagy, 1811-ben főhadnagyi rangban került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-i Oroszország elleni hadjárata idején részt vett a Gdaňsk körüli harcokban. 1813-ban a varsói téli tüzérségi iskola tanára.
Mint a Lukasinski-féle összeesküvés részvevőjét 1822-ben letartóztatták és 1 évi börtönre ítélték, amit később büntetőszolgálatra változtattak. 1826-ban újból megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokkal foglalkozott, majd csatlakozott az 1830-1831-i lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában 1831. május 26-án mint a tüzérség kiváló irányítója szerzett magának nemzetközi katonai hírnevet.
A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, beutazta a Nyugat-európai országokat, könyvet írt a lengyel szabadságharcról, amelyben döntő jelentőségűnek jelölte az agrárkérdést.
1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. október 14-én a forradalmi Bécsnek ajánlotta fel szolgálatait. A védőrség parancsnokaként irányította a város védelmét, Bécs eleste után az ellenséges vonalakon keresztül álruhában Pozsonyba érkezett és a magyar szabadságharc mellé állt. Kossuth december 1-én az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Ujjászervezte a felbomlóban levő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély területéről az ellenséget: a tihucai győzelemmel kikergette a császári északi hadseregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csaták során Puchner déli seregét verte meg. A magyar országgyűlés 1849. március 23-án altábornaggyá nevezte ki. Májusban Orsováig hatolva a Bánátot is megtisztította az osztrákoktól. Ezután a 70 000 főnyi cári intervenciós sereggel vette fel a harcot, de nehéz küzdelem után július 31-én Segesvárnál döntő vereséget szenvedett, majd augusztus 9-én Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt. Világos után Törökországba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte a harc folytatását a cári despotizmus ellen. Murad Tevfik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig.
Győzelmeit kiváló hadvezéri tehetségének, erélyének és demokratikus politikai magatartásának köszönhette. Tevékenyen munkálkodott Erdélyben a nemzetiségi béke megteremtésén és a demokratikus magyar és román erők egyesítésén. Bensőséges viszonyban volt segédtisztjével, Petőfi Sándorral, akinek tehetségét és forradalmi felfogását nagyra becsülte.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon