Zala György életútja

Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.
szobrász, az MTA tiszteletbeli tagja (1930)
A századforduló hivatalos mûvészetének jelentõs képviselõje. A Mintarajziskola elvégzése után E. Hellmer tanítványaként a bécsi, majd a müncheni akadémiára került. Itt Witmann és Wagmüller voltak a mesterei, mûvészi érdeklõdése azonban inkább a francia és belga mesterek felé fordult.
Elsõ nevezetes munkája a Mária és Magdolna címû márvány szobor volt (1884, MNG), utána az Aradi vértanúk Huszár Adolf által abbahagyott szobrát fejezte be (1889), melyet az emlékszobrok hosszú sora követett (Budapest, Honvédszobor, 1889 – 1893; Andrássy Gyula lovas szobra; a hat más szobrásszal kivitelezett Millenniumi emlékmû, 1894 – 1929, építésze Schikedanz Albert; Erzsébet királyné, 1932; az Orbán Antallal közösen készített lebontott Tisza István-szobor, 1934; Szegeden a Deák Ferenc-szobor).
Portrékat (Ligeti Antal mellszobra, 1887; nõi portrék), reprezentatív arcképeket (I. Ferenc József, Deák Ferenc stb.) és síremlékeket (Csukássy József, 1893) is alkotott.
A neobarokk emlékmûszobrászat legjelentõsebb mestere. Mûvészetét bravúros mesterségbeli tudás, barokkos mozgalmasság, pátosz és festõiség jellemzi. Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert. Az MNG harminc szobrát õrzi.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon