Wlassics Gyula báró életútja

Zalaegerszeg, 1852. március 17. – Budapest, 1937. március 30.)
jogász, egyetemi tanár, miniszter, kultúrpolitikus, az MTA tagja (levelezõ 1886; rendes 1892; tiszteletbeli 1919).
Hazai jogi tanulmányai után külföldön tett tanulmányutat, majd rövid bírósági szolgálat után az igazságügyminisztérium törvényelõkészítõ osztályán dolgozott, 1882-tõl mint alügyész, 1886-tól mint fõügyészhelyettes.
1890 – 1895 és 1903 – 1906 között budapesti egyetemi tanár (büntetõjog).
1892-tõl szabadelvû párti országgyûlési képviselõ; az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal kapcsolatban a polgári házasság mellett foglalt állást.
1895. január 15-tõl 1903. november 3-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter a Bánffy- és a Széll-kormányban. Minisztersége alatt polgári jellegû reformokat kezdeményezett (nõk felvétele a bölcsészeti, gyógyszerészi és orvosi karokra; nyomdai kötelespéldányok beszolgáltatása; Képzõmûvészeti Akadémia alapítása stb.).
1903 – 1906 között újból egyetemi tanár. 1906-tól 1935-ig a Közigazgatási Bíróság elnöke. 1916-ban báróságot kapott. 1898 – 1901-ben az MTA másodelnöke. 1918-ban a fõrendiház, majd 1927-tõl 1935-ig a felsõház elnöke. 1920-ban MTA nagyjutalmat kapott. 1923-tól tagja volt a hágai választott bíróságnak.

Fõbb mûvei:
A bûnkísérlet és a bevégzett bûncselekmény. A tettesség és részesség (I – XII., Bp., 1885 – 87); A hatásköri összeütközések bíróságáról szóló törvényjavaslat (Bp., 1895); Kultúrpolitikai kérdések (Bp., 1909); Az 1867: XII. tc. jogi természete (Bp., 1911); Gróf Andrássy Gyula külpolitikája (Bp., 1913); Az ausztriai közjogi irodalom és Magyarorszdg (Bp., 1916); Semlegesség a világháborúban (Bp., 1917)

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon