Balázs Béla életútja

Szeged, 1884. augusztus 4. - Budapest, 1949. május 17.
Költõ, író, a filmesztétika úttörõje, Kossuth-díjas (1949). Apja Bauer Simon tanár.
Már diák korában verse jelent meg a Szegedi Naplóban. Budapesten bölcsész, az Eötvös-kollégium tagja. 1903-tól 1918-ig a Fõvárosi Pedagógiai Könyvtár könyvtárosa. Közben 1906-ban ösztöndíjjal Berlinben és Párizsban járt. Tagja a nagyváradi Holnap Társaságnak, a Holnap antológiában (1908, 1909) tûnt fel verseivel. 1909-ben megszerezte a bölcsészdoktorátust, rövid ideig tanár, majd a Fõvárosi Pedagógiai Szemináriumban kapott beosztást. Doktor Szélpál Margit címû drámája (Nemzeti Színház, 1909) és A Vándor énekel címû verskötete (1910) bevezette a Nyugat törzsgárdájába, késõbb Ady barátságát is elnyerte. A háború elején bevonult, hosszabb ideig frontszolgálatot teljesített. 1919-ben az írói direktórium tagja, a Közoktatásügyi Népbiztosság mûvészeti és irodalmi ügyosztályának vezetõje, a színházügyek egyik irányítója. Vöröskatonaként az utolsó napig harcolt Rakamaznál. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1919. decemberében Bécsbe menekült, a Bécsi Magyar Ujságba írt, majd a Der Tag címû újság munkatársa. Itt kezdett filmelmélettel, filmkritikai tevékenységgel foglalkozni. Bécsben írta meg az egyik elsõ rendszerezõ igényû filmesztétikai könyvet Der sichtbare Mensch címmel. Kommunista szellemben írt cikkei miatt felmondtak neki. 1927-ben Berlinbe költözött, ahol fõleg filmrendezéssel és forgatókönyvírással foglalkozott, 1927-1929 között az Arbeiter-Theaterbund Deutschlands (Németországi Munkásszínház Szövetség) mûvészeti vezetõje. 1931-ben meghívták a moszkvai filmakadémiára tanárnak. Több film rendezésében is részt vett, tevékenykedett a forradalmi írók szervezetében. Az 1930-as évek végétõl újra írt verseket, drámákat s fõleg filmesztétikai cikkeket. Népszerûek ifjúsági regényei. A felszabadulás évében hazatért. Írói és filmírói munkássága mellett a Fényszóró címû hetilap fõszerkesztõje, pártmunkás, a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola tanára, a Filmtudományi Intézet vezetõje volt. Pályája kezdetén haladó polgári író. Az I. világháború alatt a szocialista eszmék befolyása alá került, majd a Tanácsköztársaságtól kezdve a forradalmi munkásmozgalom hívévé, harcos kommunista mûvésszé vált. Emigrációban írt versei a hûség, a honvágy és a helytállás érzéseit népdalok emlékét idézõ népszerû hangon szólaltatták meg. Elõször kísérelte meg az õsi népdalt és népballadát modern 20. századi mondanivaló szolgálatába állítani. Drámáit, novelláit és regényeit az elmélyült lélektani ábrázolás teszi jelentõssé. Filmmûvészeti vonatkozású írásai a filmelmélet klasszikusai közé emelik. Számos nyelvre lefordították e mûveket (pl. a Filmkultúra címû összefoglaló munkája megjelent oroszul, németül, angolul, olaszul, lengyelül, szerbül, csehül s még számos idegen nyelven).
Fõbb mûvei: Összegyûjtött versei: Az én utam (Komlós Aladár bevezetésével, Budapest, 1945 és 1960).
Színmûvek, szövegkönyvek: A kékszakállú herceg vára (1910); A fából faragott királyfi (Nyugat, 1912, mindkét mû Bartók Béla zenéjével); Az utolsó nap (Nemzeti Színház, 1913); Halálos fiatalság (Gyoma, 1917).
Két dráma: Mozart, Hazatérés (Moszkva, 1941); Czinka Panna balladája (daljáték, Kodály Zoltán zenéjével, 1948);
Regények, elbeszélések, mesék: Történet a Logody utcáról, a tavaszról és a messzeségrõl (Budapest, 1912); Hét mese (Gyoma, 1918); Intellektüel aggályoskodás (Praha, 1932); Álmodó ifjúság (önéletrajza, Budapest, 1946); Az igazi égszínkék (Budapest, 1946); Csodálatosságok könyve (Thomas Mann elõszavával, Budapest, 1948); Mesék a szerelemrõl (Budapest, 1958); Lehetetlen emberek (Budapest, 1965);
filmesztétikai mûvek: Der sichtbare Mensch (Wien, 1924.); Der Geist des Films (Betlin, 1930), magyarul: A látható ember. A film szelleme (Budapest, 1958); Iszkussztvo Kino (Moszkva, 1945); Filmkultúra (Budapest, 1948; ugyanez A film címmel, Budapest, 1961);
forgatókönyvek: Dreigroschenoper (Brecht mûvébõl többekkel, 1931); Valahol Európában, Ének a búzamezõkrõl, Talpalatnyi föld címû filmekben mûvészeti tanácsadó.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon