Khuen-Héderváry Károly életútja

Gräfenberg-fürdõ, Felsõ-Szilézia, 1849. május 23. - Budapest, 1918. február 16.
politikus, miniszterelnök, horvát bán

A Freiwaldhoz tartozó Gräfenbergben (ma Csehország) született 1849-ben. Édesapja belási Khuen Antal (1817-1886) gróf, édesanyja monostori és komlósi Izdenczi Angelika (1823-1894) bárónõ volt. Károlynak hat testvére született: Alice (1850-1879), Antal (1852-1890), Angelika (1855-1918), Margit (1856-1920), Henrik (1860-1928) és Szabina (1863-1942).

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista és a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd érettségi után a zágrábi jogakadémiát hallgatta. A doktorátus megszerzése után patvarista lett a zágrábi törvényszéknél. Szerém vármegye szolgálatában az 1870-es években a közigazgatási pályára lépett.
Az 1874. december 5-én Bécsben kelt legfelsõbb határozat alapján, az utolsó Héderváry (Héderváry Héder) után családneve mellé felvette a Héderváry nevet, a belási elõnevet pedig a hédervári-ra cserélte föl, valamint a Héderváry család címerét egyesíthette a Viczay családéval.

A Szabadelvû Párt jelöltjeként a gyõrszigeti választókerületben szerzett mandátumot 1875-ben és 1878-ban. 1880. szeptember 6-án feleségül vette gróf Teleki Margit (1860-1922) csillagkeresztes palotahölgyet, akitõl két fia született: Sándor (1881-1946) és Károly (1888-1960).

Az uralkodó 1882. január 1-jén kinevezte Gyõr vármegye fõispánjává, beiktatása 1882. február 6-án volt, ahol a vizáradások idején elsõrendû adminisztratív tehetségnek bizonyult. Hogy rendezze a horvát anarchikus viszályokat, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjává történõ kinevezést kapott 1883. december 1-jén, és ezt a méltóságot húsz éven keresztül megtartotta.
Ezzel egyidõben elnyerte a valóságos belsõ titkos tanácsosi és a császári és királyi kamarási címet. Csakhamar bekerült a horvát országgyûlésbe, onnan pedig a magyarba. A kezdeti nehézségekkel szerencsésen és erélyesen megküzdött, lecsillapította a felizgatott kedélyeket, rendezte a zilált horvát pártviszonyokat, megszilárdította a magyar állameszmét, megteremtette a Horvát Nemzeti Pártot, nagy reformokat hajtott végre különösen a közigazgatás és a tanügy terén. Érdemeiért a király több kitüntetéssel - 1885-ben az elsõ osztályú Vaskorona Renddel, 1891-ben az Aranygyapjas renddel, valamint 1910-ben a Szent István Rend nagykeresztjével - ismerte el munkáját.

1894. május végén a fõrendiházban fölszólalt az egyházpolitikai törvény mellett. A Wekerle-kormány május 31-i lemondása után a király Héderváryt nevezte ki miniszterelnöknek, de mivel a Szabadelvû Párt határozottan Wekerle Sándor mellett foglalt állást, ezért kabinetalakításáról kénytelen volt lemondani, és Ferenc József június 9-én ismét a lemondott kormány léptett hivatalba. Hasonló szituáció történt, amikor Wekerle és kormánya - most már véglegesen - lemondott: ismét õt dezignálták miniszterelnöknek.

Mikor azonban a függetlenségi obstrukció Széll Kálmán kormányát megbuktatta, az uralkodó 1903. június 27-én õt tette az ország élére, valamint megbízta az újonctöbblet követelésének elejtésével, hogy teremtse meg a békét és vezesse ki az országot a költségvetési állapotból.


Az elsõ Khuen-Héderváry-kormány tagjai:

Miniszterelnök: Khuen-Héderváry Károly 1903. június 27. - 1903. november 3.
Belügyminiszter: Khuen-Héderváry Károly mint miniszterelnök
Földmûvelésügyi miniszter: Darányi Ignác
Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter: Tomassich Miklós
Honvédelmi miniszter: Kolossváry Dezsõ
Igazságügyminiszter: Plósz Sándor
Kereskedelemügyi miniszter: Láng Lajos
Pénzügyminiszter: Lukács László
Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Wlassics Gyula
A király személye körüli miniszter: Khuen-Héderváry Károly mint miniszterelnök, ideiglenesen


A második Khuen-Héderváry-kormány tagjai:

Miniszterelnök: Khuen-Héderváry Károly 1910. január 17. - április 22.
Belügyminiszter: Khuen-Héderváry Károly
Földmûvelésügyi miniszter: Serényi Béla
Honvédelmi miniszter: Hazai Samu
Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter: Khuen-Héderváry Károly
Igazságügyminiszter: Székely Ferenc
Kereskedelemügyi miniszter: Hieronymi Károly 1911. május 4-ig
Lukács László 1911. május 5-1911. október 18. mint pénzügyminiszter, ideiglenesen
Beõthy László 1911. október 18-tól
Pénzügyminiszter: Lukács László
Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Székely Ferenc 1910. március 1-jéig mint igazságügyminiszter, ideiglenesen
Zichy János 1910. március 1-jétõl
A király személye körüli miniszter: Khuen-Héderváry Károly mint miniszterelnök, ideiglenesen



1. Miniszterelnöksége 1903: Elõdje Széll Kálmán, utódja: Tisza István

2. Miniszterelnöksége 1910-1912: Elõdje: Wekerle Sándor, utódja: Lukács László


forrás: wikipédia