Móricz Zsigmond életútja

Tiszacsécse, 1879. június 29. - Budapest, 1942. szeptember 4.
író, újságíró, szerkesztõ, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja
Paraszti sorban élõ apja, Móricz Bálint és a reformázus papleány anya, Pallagi Erzsébet mindent megtett, hogy gyermekei kikerüljenek a paraszti sorból. A debreceni református gimnáziumba, késõbb a sárospataki, majd a kisújszállási református gimnáziumba járatták, az utóbbi helyen érettségizett.
Életének jóformán minden állomása végigkísérhetõ mûveiben: debreceni éveit a Légy jó mindhaláligban, pataki korszakát a Kamaszokban, a kisújszállási diákéletét a Forr a borban, valamint a Bálban örökítette meg.
Érettségi után a debreceni református teológiára iratkozott be, amelyet rövidesen a joggal cserélt fel, végül átment a bölcsészeti karra. Debreceni éveiben vállalt elõször újságírói munkákat; elsõ elbeszélése (A bécsi bútor) a debreceni Ellenõr címû lapban jelent meg.
1900 õszén a fõvárosba költözött, tanulmányait azonban nem fejezte be, hanem megélhetése miatt különbözõ hivatalokat vállalt, így egy ideig segédszerkesztõje volt a Magyarország Vármegyéi és Városai címû kiadványsorozatnak, késõbb újságíró lett. 1903-tól 1909-ig Az Újság liberális napilap munkatársa: itt verssel, fõleg gyermekek számára írt állatversekkel, tárcákkal, operettel, sõt drámai mûvekkel is kísérletezett.
1905-ben feleségül vette egy felvidéki bányatisztviselõ lányát, Holics Jankát. 1908-ban tûnt fel a Nyugat folyóiratban a Hét krajcár címû elbeszéléssel, amelynek sikere után teljesen az irodalomnak szentelte magát. Egy csapásra országos hírû író lett. A Hét krajcárral Ady Endre barátságát is megszerezte. Ettõl kezdve a Nyugat munkatársa, sõt egyi dõben (1930 - 1933) - Babits Mihállyal - fõszerkesztõje is. Versírással egész életén átfoglalkozott, drámaírói mûködése fõleg regényeinek dramatizálásában merült ki, szép sikert ért el a Sári bíró (1910) címû vígjátékával.
Munkássága fellendült, kialakultak problémakörei, egymás után írta ragyogó novelláit (Tragédia, 1910; Tavaszi szél, 1912; valamivel késõbb a Szegény emberek, 1917) és regényeit (Sárarany, 1910; Az Isten háta mõgött, 1911; A galamb papné, 1912; Harmatos rózsa, 1912, valamint A fáklya, 1917), amelyekben a századforduló magyar falujának életét ábrázolta.
Az I. világháborúban haditudósítóként vett részt: a harctérrõl írt riportjaiban megdöbbentõ képet rajzolt a magyar katona háborús szenvedéseirõl (Vérben, vasban, 1918).
A polgári forradalom lelkes híve volt, a Tanácsköztársaság idején írt hatalmas riportjaiban (Népszavazás a földreformról, A földtörvény kiskátéja ) üdvözölte a földreformot és az újonnan alakult paraszti szövetkezeteket. A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ezért a Horthy-korszak idején megismétlõdõ zaklatásoknak volt kitéve, kizárták az irodalmi társaságokból, mûveit hosszabb ideig csak a Nyugat merte közölni, késõbb az Estlapok.
Csehszlovákiai felolvasó körútja után más formában megint felújultak a szenvedélyes támadások. Elsõ feleségének öngyilkossága (1925) után, 1926-ban feleségül vette Simonyi Mária színmûvésznõt, darabjainak színpadi ábrázolóját. Késõbb azonban elvált tõle. 1930-ban Krúdy Gyulával megkapta a Rothermere-díjat. Ebben a korszakában írta legjelentõsebb regényalkotásait: a leghatalmasabb magyar történelmi regények egyikét, az Erdély-trilógiát, a magyar ifjúsági irodalom klasszikus mûvét, a Légy jó mindhaláligot, valamint a dzsentrivilág haláltáncát bemutató Uri murit és a Rokonokat.
A kapitalista gazdasági válság, majd az ezt természetes folyamatként követõ fasizálódás idején az uralkodó osztályok és a népi tömegek között feszülõ, áthidalhatatlan ellentét kiemelkedõ írásai A boldog ember (1935) címû riportkönyv, a Rab oroszlán (1936) és a Betyár (1937) címû regények jelzik. Több írásának lett modellje Littkei Erzsébet (Csibe). 1939-ben megvette a Kelet Népe címû lapot, amelyet haláláig szerkesztett. Életének utolsó éveiben jelent meg az Életem regénye (1939), a Rózsa Sándor trilógiának tervezett mû elsõ két része (Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941; Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, 1942), amelyben a betyárt a társadalmi fejlõdés és a nemzeti függetlenség hõsévé teszi meg, valamint a proletársorsot bemutató Árvácska (1941).

Fõbb mûvei
1907 – Harmatos rózsa (regény, megjelent 1912-ben)
1908 – Erdõ-mezõ világa (népmese-gyûjtemény)
1908 – Judith és Eszter (regény)
1909 – Hét krajcár (novella)
1910 – Sári bíró (színmû)
1910 – Tragédia (novella)
1911 – Az Isten háta mögött (regény)
1912 – Boldog világ (állatmesék)
1912 – A galamb papné (regény)
1912 – Magyarok (elbeszélés)
1912 – Tavaszi szél (novella)
1913 – Kerek Ferkó (regény)
1913 – Szerelem (színmû)
1915 – Mese a zöld füvön (elbeszélések)
1916 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül (novella)
1916 – Szegény emberek (novella)
1916 – A tûznek nem szabad kialudni (novella)
1917 – A fáklya (regény)
1917 – Árvalányok (regény)
1918 – Fortunatus (novellák)
1918 – Vérben, vasban (novella)
1920 – Légy jó mindhalálig (regény)
1922 – Tündérkert (Erdély-trilógia I.)
1924 – A vadkan (dráma)
1924 – Búzakalász (regény)
1924 – Pillangó (regény)
1926 – Kivilágos kivirradtig (regény)
1927 – A nagy fejedelem (Erdély-trilógia II.)
1928 – Arany szoknyák (elbeszélés)
1928 – Úri muri (regény)
1929 – Forró mezõk (regény)
1929 – Esõlesõ társaság (novella)
1931 – Forr a bor(regény)
1931 – Barbárok (novella) (hangoskönyv)
1932 – Rokonok (hangoskönyv)
1935 – A boldog ember (riportkönyv)
1935 – A nap árnyéka (Erdély-trilógia III.)
1936 – Bál (regény)
1936 – Komor ló (elbeszélés)
1936 – Rab oroszlán (regény)
1937 – Betyár (regény)
1938 – Míg új a szerelem (regény)
1939 – Életem regénye (regény)
1941 – Árvácska (hangoskönyv)
1941 – Rózsa Sándor a lovát ugratja
1942 – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét

Mûvei feldolgozása filmeken
1935 Nem élhetek muzsikaszó nélkül rendezõ: Deésy Alfréd (sz: Jávor Pál, Somogyi Erzsi, Delly Ferenc)
1936 Légy jó mindhalálig rendezõ: Székely István (sz:Dévényi László, Rózsahegyi Kálmán, Csortos Gyula)
1940 Sárga rózsa rendezõ: György István (sz:Dajka Margit, Görbe János, Greguss Zoltán)
1942 Szép csillag (Barbárok alapján) rendezõ: Jelinek Imre (sz:Fényes Alice, Mály Gerõ, Páger Antal)
1943 Kerek Ferkó rendezõ: Martonffi Emil (sz:Csortos Gyula, Jávor Pál, Lehotay Árpád)
1943 Sári biró rendezõ: Hegedûs Tibor (sz:Mály Gerõ, Lázár Mária, Gozmány György)
1949 Forró mezõk rendezõ: Apáthi Imre (sz:Karády Katalin, Szemere Vera, Kelemen Éva)
1950 Úri muri rendezõ: Bán Frigyes (sz: Deák Sándor, Szörényi Éva, Mészáros Ági)
1954 Rokonok rendezõ: Máriássy Félix (sz: Ungváry László, Tolnay Klári, Rajnay Gábor)

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, wikipédia